Szerelem…

Egy arcot látok magam előtt,

Mely halványan rám mosolyog.

De ez a két szempár, amely minden délelőtt

Az enyémbe néz, most szomorú, s nem boldog.

Az arc egyre távolodik, de teste megjelen,

Igen…ő az…kit láttam naphosszat szüntelen .

Érzem szívem lüktetését, s gyomrom szorongását ha tekintetem rá figyel,

Halk dobogás hallatszik, elillan a félelem.

Testem remeg, lelkem kívánkozik,

Szívem őt akarja, de az övé tiltakozik.

A hosszas „harc” után melyet vívtak érzelmeink,

Megkapják mi jár nekik, ami a hosszas figyelem…