Szeretlek…

A szó, mellyel e verset kezdtem, hozzád szól,

Életem értelméhez, ki ha baj van, akkor is kedvesen szól.

Lelkemet szebbé tetted, s ez azt hiszem kölcsönös,

De ott van testvéred, ki sajnos egy kissé csökönyös.

Szeretlek, mert őszinte vagy, szeretlek mert kedves vagy,

S ha megérintesz, s szólsz hozzám szíved nem egy hideg fagy.

Érezni és szeretni akarlak amíg világ a világ,

És látni mosolyod, mely olyan mint egy piros virág.

Ha ez a kapocs, mely minket összeköt, elszakad,

Lelkem-testem nem rügyezik többé, hanem lelankad.

Kérlek, ne hagyd hogy ez bekövetkezzen!

Ne hagyd hogy megöljön ez az erős szerelem!